Másként mint a búzát! Az őszi árpa, a tritikále és a rozs őszi alaptrágyázásáról

Másként mint a búzát! Az őszi árpa, a tritikále és a rozs őszi alaptrágyázásáról

Erre a három kultúrára jellemzően úgy tekintünk, mint szemesterményekre. Ez az őszi árpa esetében igaz is, azonban a rozs és a tritikálé mindezen túlmenően mint szenázs alapanyagok a kukorica szilázs alternatívájaként jelentkeznek a kérődzők (elsősorban szarvasmarha) szálas- és tömegtakarmány ellátásában. A trágyázás tervezése során felmerül a kérdés, vajon mindent csináljunk úgy, ahogy a búzánál megszoktuk, vagy érdemes külön kezelni a három kultúra tápanyag-utánpótlását? A válasz igen is meg nem is. A technológiában és a kijuttatandó hatóanyag mennyiségekben vannak hasonlóságok, azonban ezen kultúráknak is megvannak az egyedi trágyázási sajátosságaik. Az őszi árpa már tavaly is bizonyította, hogy jó agrotechnika mellett a búzánál nagyobb terméshozamra is képes. Ehhez elengedhetetlen a talajvizsgálati eredményekre alapozott szakszerű tápanyagutánpótlás megtervezése. Ne feledjük, a nagy terméshozamok, a nyereséges gazdálkodás elérésének záloga a jelen terményárak mellett nem a műtrágyakijuttatás visszafogása. Ellenkezőleg, szükség van a korábbi évtizedek gyakorlatának felülvizsgálata, a növény igényeihez és a termőhelyi adottságokhoz alkalmazkodó trágyázás megvalósítása.

Első lépésben érdemes megvizsgálni, hogyan viszonyul egymáshoz az őszi búza az őszi árpa a tritikále és a rozs fajlagos tápelem igénye (1. ábra). Látható, hogy mind a négy kultúra nitrogén- és a foszfor tekintetében hasonló igényeket támaszt. A nitrogéntrágyázást meghálálják, azonban mértékére különösen az őszi árpa és a rozs esetében ügyelni kell, a gyengébb szárszilárdság és a megdőlés veszélye miatt. Számos trágyázási kísérlet eredménye világít rá arra, hogy a kalászosok közül nem csak a búza, hanem az őszi árpa, a tritikále és a rozs is jól reagál a „friss”, könnyen felvehető foszfor őszi kijuttatására. Egyértelműen jobb bokrosodást és intenzívebb mellékgyökér képződést tesz lehetővé, ráadásul az őszi árpa a tritikále gyakran kerül foszforigényes kultúrák után, mint a repce, a napraforgó, más őszi kalászosok. Ezért a tervezett foszfor teljes mennyiségét ősszel alaptrágyaként juttassuk ki és dolgozzuk be a talajba. Jobb kálium és közepesnél gyengébb a foszforellátottságú talajokra a nagyobb foszfortartalmú Genezis NPK 4-24-24 (13,3% CaO) és a Genezis NPK 8-15-15 (9,7% CaO + 6,8% MgO + 2,4% S), kijuttatását javasoljuk. Foszforhiányos talajokon a foszfortúlsúlyos Genezis NPK 10-20-10 (13,8% CaO, 2,1% MgO, 5,7% S) összetételt válasszuk. Hektárdózisuk jellemzően 300-450 kg, ráadásul az utóbbi két készítménnyel mindhárom „kis” kalászos kultúránk 30-50 kg/ha őszi nitrogénigénye is biztosítható. Ha van rá lehetőség tegyünk könnyen felvehető foszfort a magárokba is, mert a gabonafélék gyökérrendszere döntően a talaj felső 20-25 cm-es rétegében található. Azokkal a vetőgépekkel, amelyek rendelkeznek mikrogranulátum szóró berendezéssel juttassunk ki Genezis NP Gold Starter mikrogranulátum (NP 10:48 + 1 Zn + 0,1 B + 0,3 Fe) készítményt, mely 95%-ban vízoldható foszfortartalmával hozzájárul a gyors kezdeti fejlődés jelentős foszforigényének biztosításához.

A három „kis” kalászos kultúra káliumigénye már nagyobb eltérést mutat a búzához képest. Az árpa és a rozs fajlagos káliumigénye több mint 40%-kal nagyobb, mint a búzáé, de a tritikále esetében is meghaladja a 30%-ot. A nagyobb, hosszabb szár létrehozása és a megfelelő szárszilárdság, a jó télállóság kialakítása kritikus fontosságú, még szenázsként történő hasznosítás esetén is. Elégtelen káliumpótlás során nő a megdőlés veszélye, ráadásul szenázskészítés céljára történő termesztésben a szárcsökkentők használata is kizárt. Különösen fontos a jó káliumellátás a jó humusz-, de gyengébb kálium-ellátottságú, kötöttebb talajokon. Ezért káliumtúlsúlyos, egyben az őszi fejlődéshez szükséges nitrogénmennyiséget és kalciumot is tartalmazó Genezis NPK 8-12-25 (3,1% CaO + 2,2% MgO + 6% S) műtrágyát juttassuk ki, megfelelő dózisban (350-400 kg/ha). Amennyiben nagy mennyiségű káliumot kell pótolni a Genezis K40 (40% K, 10% CaO + 7% MgO) jelenti a megoldást. Magas dolomittartalmának köszönhetően mészindexe gyakorlatilag nulla, használatával nem savanyodik a talaj. Kálium-, kalcium- és magnéziumtartalma révén hozzájárul a jó szárszilárdság valamint a biotikus és abiotikus stresszel szembeni ellenálló képesség kialakításához.

Végül ejtsünk néhány szót a nitrogéntrágyázásról. Mindhárom kultúra érzékeny az őszi nitrogénellátásra, nitrogénigényük gyakorlatilag megegyezik az őszi búzáéval. Nem érdemes tehát spórolni, különösen ha nagyobb mennyiségű szármaradvány kerül bedolgozásra. Bontásához elővetemény főtermésre vetítve átlagosan 8 kg N/t hatóanyag kijuttatása szükséges, lehetőleg még az alapművelés előtt. A hazai gyakorlatban a kalászosok alá a számított nitrogén adag 20-30%-át (30-50 kg/ha) juttatjuk ki ősszel. Ez elégséges, mert nagyobb őszi dózis esetén az állomány túlfejlett lesz, romlik a télállósága és különösen az árpa fogékonyabbá válhat a lisztharmat és a fuzárium fertőzésre. Amennyiben a komplexekkel nem tudunk elegendő nitrogént kiadni - különösen humuszban szegény talajokon- ott a magágyba dolgozott Genezis Pétisó (27% N + 7% CaO + 5% MgO) a megoldás! A gyorsan ható nitrát és a lassabban ható ammónium ionok mellett a Pétisó kiváló kalcium és magnéziumforrás is egyben. A Pétisó a nitrogén mellett egyszerre biztosítja az őszi árpa a tritikálé és a rozs, búzáéval gyakorlatilag azonos kalcium és magnéziumszükségletét is.